Egy szexuálterapeuta nő könyve akadt minap a kezembe, ami újfent megihletett. A címe: Férfiak a díványomon. Eszembe juttatta, hogy régi vágyam valamilyen módon jobban megszólítani a férfiakat arra, hogy megnyíljanak és többen járjanak, akár hozzám is. Illetve, hogy szeretnék egy férfi kört létrehozni, hisz én magam is jó ideje foglalkozom terapeutaként a szexualitás témájával.
Egy-két olyan férfival én is összeakadtam és bele is szerettem, aki ezen a téren igen csak betegesnek lett volna mondható. Körülbelül öt évvel ezelőtt találkoztam egy férfival, aki elmondása szerint csak azért nem járt prostituáltakhoz, mert betegesen félt, hogy összeszed tőlük valamilyen betegséget, még gumival is. Ezt a férfit az ajzotta fel leginkább, ha szex közben azt kiabálhatta, hogy: "- Megbaszlak te kurva! "
A könyv szerzője név nélkül ír le igaz történeteket, férfiakról és nőkről egyaránt. Feltárva közben a saját történetét is. Célja, hogy elvigye az olvasót arra az útra, melyet maga az író is bejárt tanulással. Feltárva azt, hogy valójában mit is akarnak a férfiak? Több estet és történetet elmesél, melyekben a közös az, hogy ezek a férfiak nem perverzek, nem deviánsak, hanem hétköznapi emberek, akikkel a szexről beszélget, de igazából mindegyik a szerelemre vágyik.
Ha bele gondolok, hogy nőként hányszor ócsároltuk a férfiakat és neveztük őket hűtlen gazembernek, meg kéjenceknek. Nekem a kurvapecér tetszik a legjobban és még számos más aljas állatias lénynek. Azonban nem tekintettünk ezeknek a különféle viselkedési mintáknak a háta mögé, vagy kiinduló pontjára. Például, én ennek a férfinak, aki prostituáltakkal szerette volna kiélni, minden perverz vágyát, találkoztam volna az anyjával, az talán sok mindent elmondott volna arról, hogy miért is jutott ide a fia. Úgy érzem, hogy sok férfi merevedési zavara, vagy az, hogy nem tudja megfelelően kezelni az "ágyban felmerül problémákat", kiinduló pontja a gyerekkor. Talán édesanya rápirított, hogy ne játsszon a kukijával, mert le fog esni, vagy éppen rajta kapták maszturbáláson és ez szégyen érzetet keltet benne és sorolhatnám.
Valójában az a legfőbb oka annak, hogy egy pár szexuális étvágya és az aktusok száma csökken, hogy lélekben elkezdenek eltávolodni egymástól. Csak nézzük meg, hány olyan pár van, aki őszintén képes beszélgetni egymással és időt szán a párjára és valódi odafigyeléssel fordul felé? Természetesen, ahogy az én utolsó kapcsolatomban is történt. Lehet mentegetőzni azzal, hogy azért nem beszélgetek a másikkal, mert fáradt vagyok, lehangolt, meg már ismerlek, már mindent tudok rólad, miről beszélgessünk?
Jön a monotonitás, az egyhangúság, ami aztán végkép megöli a kapcsolatot, a szerelmet, a szexet. Ha idáig eljutottunk, akkor ennél még az is jobb, ha a társam elé állok és a szemébe mondom az igazságot. Amit akkor még én is féltem megtenni. Ezt itt a vég, ha nem hozunk közösen egy döntést és változtatunk, akkor lehúzhatjuk a rolót. Én kapcsolat párti vagyok, hiszem, hogy ha mindkét fél hajlandó a változásra, akkor minden kapcsolatot a legmélyebb szintről is fel lehet hozni. És mi minden lehetséges a szex terén? Kreativitásra fel és fantáziát bekapcsolni! 
Hmm, én mennyire szerettem volna, ha valaki lebilincsel? :-) Bele mehetünk a lassú, finom, kínzós részbe. Aki olvasta Coelhotol a Tizenegy percet és abban is azt a részt, ahol Maria egy olyan játékba megy bele, ami a parancsolni és engedelmeskedni játék. A szolga/nő és az uralkodó/nő. Már hallom, hogy egyesek ezen felhördülnek :-) főleg egy családanya vagy apa nem tesz ilyet, mert az illem úgy kívánja? Ilyenkor jön az a kérdés, hogy nőként ha már anyák vagyunk, miért engedjük, hogy a többi archetípus eltűnjön? Egy anya nem lehet Szex Istennő? Ez csak egy hitrendszer, el lehet engedni. 
Jöhetnek a szerepjátékok, vagy bármi a lényeg az, hogy mindketten élvezzük. Ne legyenek sémák, ne engedjük, hogy rutinná váljon a szeretkezés. Soha ne szeretkezzünk kötelességből, vagy félelemből, mert azt gondoljuk, hogy a párunk elhagy, vagy megcsal, ha nem kapja meg azt és annyit amennyire vágyik. Merjünk nyíltan beszélni arról, hogy ki mire vágyik? Néha jó megérezni a nyers férfi erőt és tényleg arra vágyom, hogy dugjon meg, úgy igazán döngetősen.
És igen itt van a tantra is. Hosszan és lassan
élvezni az együttlétet. Aminek a célja nem az orgazmus (a szeretkezést alapból azzal megöljük, ha az orgazmust célként tűzzük ki). Nem az, hogy hányszor élveztem el, hanem a mély alá és elmerülés egymásban. Én imádtam csak nézni a Kedvesem, hosszan mélyen elveszni a tekintetében. Érezni a bőre illatát és élvezni az ízét. Végig simítani az ajkammal minden egyes porcikáját és finoman lágyan ringatózni vele és érezni ahogy bennem van. Ahogy eggyé válunk és eggyé leszünk, valódi egységben. Azonban a legcsodálatosabb az, amikor feltárja nekem őszintén a lelkét a férfi és megnyílik. Amikor érzem, hogy nem fél attól, hogy megmutassa a sebezhetőségét és nem akar másnak látszani, mint ami.
Láttam férfiakat sírni, akik erősek voltak és számomra ez annyira gyönyörű és megható. És hogy valójában mi is az igaz szerelem? Egy barátnőmmel beszélgettünk arról, hogy ő egy olyan társkeresőt hozna létre, ahol az emberek azonnal feltárnák a hibájukat. Hisz az internetes társkeresőkön mindenki fényezni igyekszik magát. Azonban egy idő után úgyis kiderül, hogy mi van az állarcok mögött, hiába takargatjuk. A valódi szerelem, amikor úgy fogadjuk el a másikat, ahogy van és megengedjük neki, hogy az legyen, aki lenni akar. Nem akarjuk megváltoztatni, saját képünkre formálni, sem az exekére.
Amikor ő is meg tud nyílni őszintén nekem és én is neki. A szerelmünk pedig elkezd kivirágozni és ezt a virágot együtt gondozzuk, tápláljuk, mindenféle erőlködés nélkül. Együtt áramlunk egymással és a szerelem hullámaival. Lehet, hogy nem lesz minden nap annyira intenzív, azonban tudjuk, hogy ez rendben van. Nem függünk egymástól, hanem valódi egységben vagyunk önmagunkkal és így még teljesebb egységgé olvadva egymással.
Remélem, hogy a jövőben még több férfi jön hozzám szexuál vagy egyéb terápiára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése