Szerelem a filmekben és a való életben!

Szinte minden kislány életében van a hercegnő korszak, amikor a szőke hercegről kezdünk álmodozni a fehér lovon és arról, hogy milyen lesz majd az életünk az ő oldalán. Milyen lesz felnőttként szerelmesnek lenni. 

Aztán látunk filmeket, amikben olyan csodás férfi karakterek tűnnek fel, mint a Szex és New York sorozat Mr. Big-je. Lányok, most őszintén, ki ne vágyna erre a sármos, szexi férfire? Elveszni a tekintetében, elolvadni a mosolyától és befészkelni magunkat a nagy és erős karjai közé? Még akkor is ha szinte megközelíthetetlen a férfi és erőteljesen tiltakozik az együttélés vagy az elköteleződés ellen.

Kislány korom óta rajongok a kosztümös filmekért. Amikor a Büszkeség és balítélet film főhősét, Mr. Darcit megláttam, teljesen elolvadtam attól a karaktertől, amit ez a jóképű angol férfi képviselt. Az a nemesség, igazi angol elegancia és sárm, amit kisugárzott magából, megdobogtatta a szívem. Hozzá kell tegyem, pedig az angol férfiak között a kevés a jóképű. Azonban mindkét karakterben felfedeztem egy közös szálat. Mégpedig a zárkózottságot és távolság tartást. Melegszívű mindkettő, azonban nehézséget jelent számukra kimutatni az érzelmeiket és nehezen kerülnek közel másokhoz. Aztán megvizsgáltam a saját választásaimat a férfiak terén és a legtöbbnél jelen volt ez a vonás. Amit tudatosan elengedtem azonnal. 

És ott vannak azok a filmek, amikből árad az a fajta biztatás, hogy a szerelemben nincs lehetetlen. Csak ha a Micsoda nő klasszikusára gondolok. A gazdag és jóképű férfi, aki bele szeret a prostituáltba és szíve hercegnőjévé választja. És képes érte még a tériszonyát is legyőzni és felmászni hozzá, 100 szál rózsával az X-dik emeletre is. Képes érte bármit legyőzni és bárkivel "megvívni", hogy elnyerje a szerelmét és aztán óvni őt, minden veszélytől. Ki ne vágyna arra, hogy megtörténjen vele a csoda? 

 Vagy a szintén gazdag és jóképű férfi, bele szeret az egyszerű takarítónőbe. Még egy mese a szerelemről, ami bárhol ránk találhat és bárki személyében. Hol van az előírva, hogy ha te szegény vagy akkor mint  a régi időkben, csak abba a kasztba vagy rétegbe házasodhatsz, ahova tartozol? Csupán az a kérdés, hogy te készen állsz-e arra, hogy a herceged észre vegyen? Egy olyan férfi, akinek tartása van és gazdag, önbizalommal telt, erőteljes a kisugárzása, ahhoz egy olyan nő illik, aki hasonló. A gazdaság sokszor belülről fakadva hozza meg a külső gazdagságot. Benned nőként ott van-e az, hogy tudod és éled az értékeidet? Tisztában vagy-e azzal, hogy mennyit érsz? Ami nem a korod és a kilóid vagy pénztárcádban lévő pénzzel arányos. Fontos, hogy ha valóban egy ilyen férfira vágysz, akkor légy tisztában önmagaddal és ne add alább az igényeidet. 

És még az is előfordulhat, hogy rád talál az őrült szerelem. Hogy a jóképű szívtiprót megszelídíted, aki bele unt abba, hogy üresfejű nőkkel randizzon, vagy hogy minden nap más nő ágyában kössön ki. Mert hogy, mindent meg lehet unni egy idő után, amiben nincs igazi és mély tartalom és érzés. Minden ami felszínes és hamis egy idő után értékét veszti. Ugyan én a női oldalt írtam le, azonban ez a férfiakra is jellemző, hogy milyen illúziókat teremt a filmeken látott női karaktereken keresztül vagy szerelmet.

Azonban a való életben a szerelem kicsit más. Nem zúgnak mindig a harangok. A férfi nem biztos, hogy megmássza érted a tűzlétrát és felmegy az ötödik emeletre. Attól még szerethet. Lehet, hogy ő nem egy hős és nem is egy lovag. Attól még lehet ő jó és lehetsz te a szíve hercegnője. A mindennapok lehet, hogy felőrölnek mindkettőtöket. Azonban, ha nyitva hagytok egy ajtót és kitárjátok a szíveteket, a szerelem nem tűnik el. Lehet, hogy átalakul és már lehet, hogy az elején sem azzal a hévvel érkezik, hanem sokkal szelídebben, de ott van. Ha sablonokat húzol rá nem fogod felismerni. Sem a párod, sem a szerelmet, amit kaphatnál. Engedd el a berögződéseid és hogy csak így vagy úgy nézhet ki a szerelmed és a szerelem csak így vagy úgy történhet meg és talán megtörténik veled a csoda!   

Mi történik, amikor szembe mész a félelmeiddel?

Az én történetem igaz történet. Akárcsak az a film amit a napokban láttam a címe Boldogság nyomában. Szinte mindenkivel megnézetném, aki elvesztette a hitét önmagában és abban, hogy számára is megvalósulhat a boldogabb és szebb élet. A siker receptje, ha létezik ilyen az a : vágy, kitartás, szorgalom és elhivatottság. Azonban én sem voltam ezzel mindig így és volt, hogy a félelem és a szorongás maga alá tepert és szenvedtem. 

Amikor félsz és szorongsz. Az energiáid összehúzódnak. Te magad olyan szinten lekicsinyíted magad, mint valóban egy porszem. Amikor ebbe az állapotba teszed magad (mert ezt senki más nem teszi veled, hanem te magaddal). Akkor SEMMIT NEM VAGY KÉPES BEFOGADNI! Azért élnek sokan szenvedésbe és szegénységbe, mert már elhitték, hogy semmi más nem létezhet számukra. És nem képesek arra, hogy felnézzenek és meglássák az igazságot, azt, hogy ez csak EGY ILLÚZIÓ. Tény, hogy nagyon valóságossá tudod tenni. 

Amikor boldog vagy és örülsz, kinyílsz és megnyílsz az Univerzumnak és az ajándékainak. Ebben az állapotban, az energiáid hatalmasra nőnek, valóban a Mindenséggé válsz. Azzá a ragyogó lénnyé, aki valójában vagy. Ebben az állapotban képes vagy bármit fogadni, korlátok nélkül. Ha ezt megérted és azt, hogy az, hogy melyik állapotot választod, az rajtad múlik. Akár képes leszel előbb-utóbb saját magad felhozni erre a rezgésre. Akkor bármit kérhetsz és bármit elérhetsz. MÉG EGYSZER MONDOM, BÁRMIT! 

Azonban az elme nagyon cseles tud lenni. Az elme mindentől fél. Attól is ha boldog leszel és attól is ha nem. Attól is ha gazdag leszel és attól is ha szegény. Attól is ha magányos vagy és attól is ha jön az igaz szerelem és ott kopogtat az ajtódon. A kérdés megint csak az, hogy TE MIT VÁLASZTASZ? Szembenézel a félelmeddel és azt mondod, hogy látlak és mégis ugrok. Vagy bebújsz a sarokba és feladod? Egy mostani access workshopon hangzott el. "Ahol valamitől félsz, ott valami képességed van elrejtve. Minél jobban félsz valamitől, hogy képes vagy-e rá, annál biztosabb, hogy igen arra képes vagy." Ha lépsz és a félelmet félre söpröd, mint egy pókhálót. Akkor egy ajándékot találsz a félelem helyett. És ez az ajándék TE MAGAD VAGY, önmagad számára. 

Felszínre kerülnek azok a rejtett képességeid, amikről eddig talán csak sejtésed volt. Ha mindez nem megy egyedül, akkor szeretettel látlak egy személyes konzultáción. Bejelentkezni a 06-20/314-2954-es számon lehet. 

Férfias játékok

Mostanában valamiért többször eszembe jutott, hogy annyit írok a nőkről viszont a mai férfiaknak megvannak a maguk is történeteik. Az ősi férfivá avatási szertartások ugyanúgy léteztek, mint a női. Azonban amennyire az én ismereteim kiterjednek, nekik sokkal inkább az erejüket és a férfiasságukat kellett próbára tenni, különféle módon. A nőknél a nővé avató szertartás a lány első menstruációjához kötődött. A férfiak, mivel ők nem tudnak vérezni, a szertartásokon szintén valamilyen formában megjelenítették a vért. Egy vágással, tetoválással, vagy körülmetéléssel.  

Lehetséges, hogy innen származik az a a kód, ami miatt a mai napig a legtöbb férfi szinte folyamatosan bizonyítani próbál. Hisz ezek a szokások ma már a civilizált világban nem léteznek. Vagy legalábbis csak olyan helyeken, mint az egyetem, ahol az elsősöket mindig próbára teszik. Mik is a mai férfiak játékai?  

A háborúk és a térhódítás, a gyilkolás. Ezt némely férfi a számítógépen éli ki különféle játékokban. Van aki pedig elmegy hivatásos katonának. Vagy esetleg az állatokat vadássza. A lényeg az, hogy érezze, hogy erős, hatalmas és talán, hogy mindenható?

Ki az erősebb, szebb a teste, nagyobb az izma avagy a pénisz mérete? Aki emlékszik a harcosok klubja című filmre, az nagyon szépen bemutatja ezt a fajta férfias játékot. Amikor a férfi megpróbál kitörni a hétköznapok mókuskerekéből és a saját erejét és igazát követve a saját szabályai szerint él és még követőket is gyűjt, aki az ő szabályai szerint játszanak. Mert hát a játék egyedül unalmas. 

És talán az egyik legizgalmasabb férfias játék a nő becserkészése. Avagy a csábítás művészete. A játszmák a nővel, amiben senki sem nyerhet. És persze az úgynevezett "skalp vadászat", ami nem az indián ősöktől származik. És persze vannak, akik elmennek magas hegyeket megmászni. Óceánokat áteveznek egy kenuval és még sorolhatnám. A kérdés csak az, hogy mindezektől a mai férfi valóban férfinek érzi magát? Avagy ki van elégítve az a vágya és megelégedéssel tölti el, hogy ha ezek közül valamelyiket tökélyre fejleszti, akkor ő valóban "tökös" férfi? 

Bevallom őszintén, hogy megértem őket. Hisz ők sem, ahogy mi nők nem kapnak vagy nagyon kevesen az apjuktól olyan mintát, amit érdemes követni. Nem tanítják a mai iskolában sem, hogy egy férfi mitől lesz férfi? Ezért minden férfinek a mai világban a saját felelőssége, hogy megtalálja önmagát és a saját igazát kövesse. Hogy ők már egy olyan mintát építsenek fel, amit büszkén adnak tovább a saját fiaiknak. Hogy mi nők valóban büszkék lehessünk a férjeinkre, hogy fel tudjunk rájuk nézni és tisztelni tudjuk őket. 

Avalon a mágia, varázslat és az Istennő hazája

A legenda szerint Artúr király halála után, miután a tóba dobta az excaliburt, Avalon végleg a ködbe veszett. Azonban azt azonban pontosan tudják, hogy Avalon a mai Glastonbury mellett terült el és víz vette kerül. A híres Glastonbury tor és az egész hely maga a fehér és a vörös forrással együtt egy nagyon erős szakrális hely. Aki nem is tud róla, hogy az Istennő hazájában jár és a lába az ő földjét tapossa még az is megérzi a levegőben a varázslatot. Ezen a helyen, olyan töményen van jelen az Istennő energiája, hogy minden ami a felszín alatt nyugszik vagy el lett nyomva felszínre jön. Magam is tapasztaltam, hogy ez az energia és az Istennő az egyik legerőteljesebb transzformáló erő. 

Artúr sírja a Glstonbury abbey területén nyugszik. Talán kevesen tudják, hogy a Artúr édesanyja Avaloni papnő volt. A féltestvére Morgan le fay, szintén Avalon papnőjévé szentelődött. Bizonyos történetekben Morgant gonosznak állítják be. Azonban én úgy érzem, hogy ő jó volt. Ugyan nagyon sokat szenvedett, mivel az igaz szerelme Lancelot a testvére feleségébe Guinevere-be volt szerelmes. Mint látható a szerelem keveredések még őseinket sem kerülték el. 

Morgan az ősi vallást szerette volna követni, hiszen papnő és boszorkány volt. Artúr pedig igyekezett a kettőt összefogni és összehangolni. Azonban Guinevere rettegett az ősi vallás az Istennő követőitől, mivel mélyen vallásosan nevelték. Artúr mestere és tanára és egyben védelmezője pedig személyesen Merlin volt a nagy varázsló. 

Először 2006-ban jártam Glastonburyben, akkor még egy szervezett elvonuláson. A vörös forrásre, mely a chalice well-ben (kehely kert) úgy mondják, hogy az az Istennő vére. A fehér forrás pedig az Istennő teje. Mindkét forrás ki van vezetve egy utcácskára a kert mellett és bárki vihet haza a vizekből. A kert maga szintén varázslatos energiákkal bír. Aki ellátogat ide érdemes úgy készülni, hogy akár egy egész napot eltöltsön itt és végig járja a kert minden kis zegét-zugát. A kert különféle pontjain kis eldugott pavilonok találhatóak, ahol elmeditálhat és nézelődhet az ember, azonban jó idő esetén érdemes egy pokrócot kivinni és kifeküdni. Elmerülve az Istennő ölelésében, kapcsolódva annak a megszentelt földnek az energiájával.

Az egész város az Istennő kultuszra épült. A főutca tele van apró kis boltokkal, melyben a spirituális világ mindenféle irányzata megtalálható. Kathy Jones élesztette újjá Glastonburyben immár több mint 30 éve az Istennő kultuszt. Őseink a természetben tisztelték az Istent és az Istennőt. Ez a kultusz ezért is természeti kultusz, mert a természet rendjét követi. Így követik egymást az Istennők az évkörön, ahogy az évszakok váltakoznak.

A Morgenek a 9 kilenc holló nővér, melyet megalkottak olyan energiával bírnak, hogy ha ennek a körnek a közepére befekszik az ember, valóban olyan érzés, mint az Istennő méhében lenni. Erős, csendes és biztonságot adó.   

Amitől szintén különleges ez a hely, az Mária Magdalné történetéhez kapcsolódik. Egy másik legenda szerint, amikor Arimátriai József elmenekül Jézus halála után feleségével Magdalénával, akkor itt szálltak partra. József egy jelet kért, hogy maradjanak vagy menjenek tovább. Leszúrt egy botot, ami másnapra kivirágzott. Így itt telepedtek le és itt született meg a Jézus és Magdaléna kislánya Sára, aki később egy templomos lovaghoz ment feleségül. A bokorból pedig végül ez a fácska lett. Amit a mai napig nagyon tisztelnek a helyiek és kívánság kérő szalagokat aggatnak rá. Már én is többször kötöttem rá szalagot. Azóta ugyanis még háromszor mentem vissza és remélem, hogy idén ismét szerencsém lesz ellátogatni Glastonburybe. Még akkor is érdemes ide jönni, ha semmi másra nem vágyik az ember csak töltődésre. Számomra ez a hely adta meg először a hazaérkeztem érzést. A mai napig erős a kötődésem Angliához és mint már többször írtam. Talán ha nem lenne annyira esős, akkor már rég ott élnék. 

Szívből kívánom, hogy az Istennő vezesse el hozzám a lépteid és ha te is úgy érzed, akkor találkozzunk március elsején az Istennő Leányai képzésen. Áldás  

Az önkiteljesedés örömei!

Nem mindig voltam büszke arra, hogy női testben születtem le ebben az életemben. Sőt sokáig nem is értettem, hogy nőként valójában mi a feladatom itt a földön? Vidéken nevelkedtem és azokban az időkben, talán sok hozzám hasonló kislányt főleg arra neveltek, hogy az első amit meg kell tanuljunk az-az, hogy -hogyan szolgáljuk a férfit. Menj férjhez, lehetőleg jól és szülj gyereket. Tizenkét évesen nekem kellett ellátnom az öcsémet és a nevelőapámat, amikor édesanyám hónapokra kórházba került veszélyeztetett terhesként. A baba nem maradt életben és aztán újra próbálkoztak és rá egy évre ezt a feladatott újra fel kellett vállalnom. Egyedül maradtam és senkire nem számíthattam. Nagyanyám azzal próbált motiválni a főzés elsajátítására, hogy ha nem tanulom meg, akkor nem fogok férjhez menni. Mire én: - "Akkor inkább nem megyek férjhez." Persze aztán jött az első nagy szerelem, akivel összeköltöztünk és én megtanultam főzni, méghozzá elég jól. 

Soha nem láttam magam hófehér hattyúként. Csak amikor már kirepültem a családi fészekből, ahol a megtört anyák és asszonyoktól távol kerültem. Elkezdtem felfedezni önmagam. Azonban ez még mindig nagyon pici szárnypróbálgatás volt. Sehol sem, sem otthon sem az iskolában nem hallottam arról, hogy nőként létezik bennünk több minőség is. Az, hogy léteznek bizonyos női archetípusok (ősi minták) valójában csak 2006.-ban az Istennő képzésen szereztem tudomást először. Egészen addig csak azt tudtam, hogy lázadtam mindaz ellen, amit kaptam a női felmenőimtől. Mert valahol a lelkem mélyén éreztem, hogy az életnek erről sokkal többről kell szólnia. Nem lehet, hogy csak ezért születtem a világra, hogy gyereket szüljek, valakinek a felesége legyek, dolgozzam, felneveljem a gyerekeimet, nyugdíjba menjek, aztán meghaljak!

Nőként sokkal színesebbek vagyunk, mint gondolnánk. A női létnek csak a gyötrelmes oldalát láttam, amíg magamban el nem kezdtem felfedezni a sokszínűségem. Egy barátnőm azt mondta, hogy a nők szörnyűek, nem szeret nőkkel dolgozni, mert pletykásak, rosszindulatúak, folyton rivalizálnak és hisztisek. Valóban azok a nők, akik még nem indultak el önnön felfedezésükre, azokban erőteljesebben megnyilvánulhatnak ezek a tulajdonságok. Azonban magam tapasztaltam, hogy azok a nők, akik elkezdenek tudatossá válni, azok a széthúzás helyett az összefogást és az együttműködést választják. 

Az Istennőkkel való kapcsolódás erősíti bennünk a saját női minőségünkkel való kapcsolatot és kiteljesedést. A saját ritmusunkban kezdünk el végre táncolni és a saját életünket élve. Nem kell többé, hogy az anyáink, nagyanyáink nyűgeit cipeljük a hátunkon. És ez az út még mielőtt valaki azt hinné, hogy kizárja a férfit, vagy ellenük hangolja a nőt az téved. Sőt, én itt tanultam meg és ezt is adom tovább, hogy ha én meg tudom élni önmagam és boldog vagyok és kiteljesedett nőként, szeretem magam. Valójában akkor vagyok igazán képes meglátni a férfiben is a jót és közel engedni magamhoz. Szeretni, tisztelni őt és befogadni őt az életemben. És vele együtt egy olyan életet teremteni, ami mindkettőnk számára felemelő. 

A nő valójában lágy, kedves, befogadó és gondoskodó. A család igazi tartó oszlopa a nő, aki összefogja és egyben tartja a családot. Ezt a feladatot azonban csak akkor tudja jól teljesíteni, ha ő maga tisztában van önmagával és rendben van az élete, kiteljesedett nőként. A mai férfiak lassan nyiladoznak. Van aki elindul a fejlődés és változás útján magától. Azonban aki nem, azt nem lehet erőszakkal rávenni, hogy mozduljon. Ezt nekünk nőknek úgy kell elérni, hogy megmutatjuk és a saját példánkkal járunk elől az életünkben. Megmutatjuk, hogy nekünk sikerült, a bennünk elinduló változás és az életünkben, fogja a mellettünk élő férfiakat arra sarkalni, hogy ő is merjen lépni. És lesz aki még így sem fog. Akkor annak nem jött el az idő, lehet, még ez az élet sem lesz neki elég és akkor hagyni kell. 

Lányok, Asszonyok, Nők, most ez az időszak rólunk szól. Mi járunk elől és itt az idő, hogy változz és változtass, ha eddig még nem tetted volna meg. Megismerd még jobban önmagad és kapcsolódj az Istennővel. Mindenkit szeretettel várok az Istennő Leányai képzésen, mely március 1. szombattal indul. Jelentkezz, ha készen állsz! 

http://www.istarkapuja.com/kepzes.html 

   

Egy nő ezer arca

Miről is szól az Istennő Leányai képző? Gyakorlatilag arról, hogy azt a fényes és ragyogó nőt megtaláljuk magunkban, akik lehettünk volna. Ha megkapnánk azokat az ősi tanításokat és beavatásokat, amikre már a mi anyáink sem emlékeznek. Ezekbe a beavatási szertartásokba és tanításokba vezetem be a nőket. Egy varázslatos világba. Ahova csak a nők képesek belépni, hisz oly nagy szerepünk van most a világban. Ha a mi lelkünk, testünk rendben van, akkor a család, a férfi is képes gyógyulni a mi fényünkben és feloldódni.  

Születésünktől az alapállapotunk ez a fényes és ragyogó lény. Minden nő kicsi lányként még nem agyal azon, hogy elég jó nő-e vagy sem? Nem áll neki kalóriát számolni. Nem foglalkozik a súlyával vagy  azzal, hogy az a pici husi a pocin az most már úszóguminak minősül-e vagy sem? Elkezdjük felfedezni a világot és önmagunkat. És ahogy cseperedünk elkezdi kibontani magát először a leány. 

A női minőség hármas arca: a Leány, az Anya és a Banya. Őseink még különféle beavatási rítusokkal megünnepelték például ha egy lány nővé érett. A leány első menstruációs vére avagy holdvére az egész női rokonságot vagy a törzs női tagjait örömmel töltötte el. Az anya büszkén nézett a lányára és avatta be a felnőtt nők titkaiba. Míg a mai társadalomban a menstruáció és a menstruációs vér szégyennek számít. A lányokat onnantól fogva még jobban féltik. És az anyáknak fogalmuk sincs arról, hogy miképpen kéne felkészíteni a lányukat a felnőtté válásra. 

A következő beavatási lépcső egy nő életében a szüzessége elvesztése. A harmadik Istennő, akiről nem sok szó esik a Szerelem Istennő. Mária Magdalénához kapcsolodó vörös fátylas papnők, avagy a "szent szajha" minőség képviseli őt többek között. Az a nő, aki valóban művészetté képes alakítani a szeretkezést. Akinek a test és annak örömei és élvezete teljesen természetesek. És képes megélni a szeretkezésben a teljes odaadást. Ma szintén a testhez a szexualitáshoz sok minden negatív blokk és érzelem kapcsolódik a szégyentől kezdve a félelemig és a függőségekig. Mert szintén kevés olyan anya van (és ez remélem változik) aki tudja, hogy -hogyan kéne felkészíteni a lányát a férfival való egyesülésre. A maszturbáció mint olyan és a szexualitás tabu. 

Többek között ezért is hoztam létre a gésaKépzőt, ahol a felnőtt nőknek sok-sok oldáson és szertartáson keresztül adom át, hogy miképpen gyógyítsák saját szexualitásukat és kapcsolatukat a férfiakkal generációkra vissza menőleg. 

A hármas minőségben a második az Anya. Azt hiszem szintén kevés olyan nő van, aki az anyaságra tudatosan képes felkészülni és örömmel várni. Hogy a babavárás ne terhesség legyen, hanem valóban gyermek áldás. 

És végül az utolsó minőség a Banya avagy a bölcs asszony. A mai társadalomban megöregedni szintén méltósággal szinte nem lehet. A ráncokat rejtegetni és vasalni kell. Az ősz hajat, ami egykor tekintélyt parancsolt festeni kell. Az idősek, akik a régi időkben a tanács és a törzs megbecsült tagjai voltak és valóban bölcsességükkel támogatták a népüket és a családjukat, ma sokszor számkivetettként élnek. A történeteiket senki sem hallgatja meg. Mivel nincsenek megbecsülve, mély önsajnálatba vagy panaszkodásba menekülnek. 

És hogy mi más is lehetséges? Ha úgy érzed, hogy szeretnél ezen változtatni, amit most nőként nem élsz meg. Szeretnél többet kihozni magadból és azt a tudást, majd tovább adni a te lányodnak, akkor lehet, hogy itt a helyed 2014. március 1.-én szombaton? Az új kezdetek energiájában, a Leány játékosságával és örömteli kacagásával és szeretetével várlak. Zia 

Részletek mailban és a weblapon: 

http://www.istarkapuja.com/kepzes.html  

A spirituális út buktatói avagy tévútjai, menekülői út vagy felemel?

Első körben szeretném leszögezni, hogy ez az írás nem arról szól, hogy elkezdjem szidni azokat a közösségeket és csoportokat vagy embereket, ahol és akiknél megfordultam. Csupán a saját tapasztalatimat és élményeimet szeretném megosztani. Sőt nagyon sok csodás élménnyel és barátokkal gazdagodtam az elmúlt 10 évben. Ennek a blognak a születése abból indul ki, hogy a minap láttam egy hasonló írást a facebookon a 10 spirituális úton terjedő betegségek tízes listája címmel. Valamint, hogy magam is ráébredtem, hogy itt nálunk, ez a spiritualitás mennyire ki van csavarva és megtekerve. És mindenki mint a mágiánál arra használja, amire. Lehet vele egót növelni, lehet egy menekülés a valóság elől és lehet vele az önismeret erősíteni és csiszolni.

Arról már írtam, hogy az én spirituális utam 2002 nyarán indult, amikor egy válástól szétesve és depressziósan igyekeztem új életet kezdeni. Ekkor egy telefonszám elírásából egy szegedi táltos fiúba botlottam, aki vendégségbe hívott magához és aznap az ő mestere éppen reiki tanfolyamot tartott. Amire megkérdezte, hogy van-e kedvem beülni és gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem lehet beültem. Ekkor még

semmit nem értettem az egészből csak lassan elkezdtem érzékelni energiákat. Igazából, amit a spirituális úton felfedeztem és a legtöbbet adott az az önismeret. Az akinek addig láttam magam, a rút kiskacsa úgymond, az végre kezdett átváltozni és ugyan nekem valóban majd 9 évembe telt, hogy meglássam magamban azt a ragyogó és csodás lényt, ami akár lehet egy hattyú is, azonban megérte. Az önismeretben számomra a legtöbbet a három éves papnőképző adta, ahol egy egészen más Nővé váltam. Valamint utána szomatodráma, családállítás és a végén az access. Sokat adtak az egyéni oldások is, mint a kineziológia. 

És igen én is találkoztam önjelölt gyógyítókkal és tanítókkal, jósokkal, mágusokkal, médiumokkal, boszorkány papnőkkel, akiktől nem feltétlenül csak jót kaptam. Találkoztam a spirituális gőggel és egóval. Amiről hallottam, hogy az egyik legszörnyűbb dolog a világon, ezért én volt, hogy évekig elfojtottam magam, hogy nehogy valaki rám süsse, hogy én elszálltam magamtól. És találkoztam az úgynevezett ashram betegséggel vagy a közösségi szelemmel, ami nem feltétlenül ad szintén az embernek jó dolgot. A legutolsó közösség amiben részt vettem nagyon sok jót is adott és barátot. Azonban valóban be is szippantott és valahol elvesztem.

  Az access haladó tanfolyamán jöttem rá, hogy az -az igazi, amikor valóban a saját igazadat követed. Nem pedig egy gurut, mestert vagy tanítót. Az én éberségem, itt jött elő, hogy olyan erős, hogy képes vagyok felszedni nagyon könnyen mások gondolatait és érzéseit és a sajátomként megélni, úgy hogy én nem tudok róla. A spirituális alázat, meg hogy válj önzetlenné és hogy csak akkor vagy jó, hogy széva vagyis ingyen munkát végzel olyan irányba vihet el, ami nem feltétlenül szolgál engem. Az, hogy ha valamit szívből teszek az jó, csakhogy én hajlamos voltam arra is, hogy ha valamiben vagy valakiben hittem, akkor annak teljesen oda adtam magam. Sokszor fel is adtam magam. Akár egy párkapcsolatban. Hűen szolgáltam az Istennőt papnőként és az Indiai mestereimet. Amíg rá nem jöttem, hogy ez nem feltétlenül, hogy jó nekem. A szolgálat ugyanis azt is jelenti, hogy szolgává válsz. Ha pedig szolgává válsz, akkor nincs sem önálló akaratod, sem semmid, egy bábbá válsz, akit kényük kedvük szerint rángatnak  mások. Ezt nem mindenki élete meg így, aki ezeknek a közösségeknek a tagjai voltak, és ez rendben is van.  

Én többé senki bábja nem akarok lenni! Attól még tudom, hogy a mestereim, amit szeretnének a világnak adni a tanításaikkal az jó, amit ebből magaménak érzem meghallgatom. Az energia, amit általuk közvetítek az jó, ezért használom. Azonban már nem érzek késztetést, hogy mindenben kövessem őket és nem érzek lelkiismeret furdalást azért, mert nem akarok megvilágosodni és felébredni és nem az ő álmukat követem. Vagy mert nem akarok kimenni több százezer forintért az általuk vezetett egyetemre. Ami tudom, hogy csodálatos, azonban azt is láttam, hogy voltak akik ezt is kölcsönből finanszírozták meg és utána évekig fizették. Persze voltak, akik jártak ott és utána, amikor haza jöttek valóban megváltozott pozitívan az életük.  Hozzá kell, hogy tegyem, hogy sok spirituális tanítással a pénz és a gazdagság nem fér össze. Így nagyon sokan szenvednek attól, hogy nem összeütközésbe kerül bennük az anyagi és a spirituális világ, ezért képtelenek önmaguk számára bőséget teremteni. Sok spirituális gyógyító szenved attól, hogy éhezik vagy napról napra él, pont ezért. Az igazi felébredés számomra az, hogy ami nekem jó és amire a szívem valóban vágyik az az IGAZ SZÁMOMRA. És hogy a saját álmomat kövessem és ne másokét.

A másik nagy tévedése a spirituális útnak az a párkapcsolatokban van. Az egyik fél főleg a nő elindul ezen az úton. Találkozik mindenféle földön túli élménnyel és sokkal színesebbé válik a világ számára. Aztán azt látja, hogy a kedves párja, már nem is olyan kedves és igazából egy unalmas valakivé válik számára. Elkezdünk a spirituális út által fejlődni. Tudatosodni, ráébredni arra, hogy sokkal többről szól ez az élet, mint hogy megszületünk, eszünk, iszunk, szeretkezünk, tanulunk, dolgozunk, gyereket nemzünk, akit felnevelünk és aztán meghalunk. Hallunk olyanokat, hogy létezik lelki társ és ikerláng stb. és hirtelen már a párunk ehhez képest tényleg egy kis szürke egérnek tűnik, míg gondoljuk egy lélektárssal az élet sokkal könnyebb és nagyszerűbb. Na ez itt a csali. Nem attól vagy egyedi és különleges, hogy spirituális vagy és attól, hogy a társad nem követ ezen az úton, ő még nem lesz kevesebb. 

Ugyanis ezeknek a száma már a lélektársé és az ikerlánggé korlátozott. Ha minden áron rájuk várunk, lehet, hogy ez az egy élet nem is elég arra, hogy megtaláljuk, ugyanis a világban szét vannak szórva. Aztán csodálkozunk, ha évikig egyedül vagyunk, mert hogy arra az egy és tökéletes társra vágyunk és szelektálunk, mert hogy hozzánk, nagyon spirituális nőkhöz vagy férfiakhoz ugyebár akárki nem illik. Illetve azt gondoljuk, hogy azzal a társsal nincs szenvedés, nincsenek viták és minden happy. Ez nem így van. A héten Müller Péter esten voltam. Aki hallotta Péter én csak bácsizom már, tudja, hogy ő megtalálta a lélektársát és nagyon boldog vele, már vagy 58 éve. Azonban ő is azt mondta, hogy ahhoz hogy boldog legyél a társaddal, nem kell feltétlenül, hogy az a lelkitársad legyen. Én is ezt vallom, hogy ha szereted önmagad, akkor bárkivel szinte boldog tudsz lenni! Elég az, hogy ha számodra vonzó és azoknak az alap dolgoknak megfelel, amire te valóban vágysz, amik neked valóban fontosak. 

Végül, amit megtanultam még, hogy bármilyen állapot, amire törekszel, azzal véglegesíted vagyis lezárod magad. Amikor valaki az mondja, hogy én meg akarok világosodni, mert azt gondoljuk, hogy akkor már ebben az életben többé nem fogunk szenvedni és nem leszünk szomorúak vagy boldogtalanok. Ez szintén nem igaz. Mi lenne, ha ehelyett csak elkezdenénk élvezni az életet. Menj oda ahova hívást érzel, szűrj mindent, amit olvasol, hallasz és engedd meg magadnak a földi örömöket. Ebben a testben ez az egy életed van, KEZD EL ÉLVEZNI! És ha nem tudod hogy kell, gyere és megmutatom :-)