Bennünk élő Istennők, ami támpontot ad a "tudatos" párválasztáshoz!

Ahogy az előző bejegyzésemben írtam, sokat nyújtani támpontként a párválasztásban, ha ismerjük a bennünk élő női vagy férfi dominánsabb archetípust. Mint említettem, hogy én Aphrodité (a Szerelem és a szépség Istennője) típusként főleg a szenvedélyes és tüzes férfi archetípusokkal, mint Árész és Hephaisztos jövök jól ki és tudok szerelemre lobbanni.

Attól, hogy a szépség Istennője is nem jelenti azt, hogy minden ehhez a típushoz tartozó nő igazi szépség. Van sokszor, hogy "szürke" kis egérnek tűnik, de ugyanakkor a kisugárzása által jobban vonzódnak hozzá a férfiak. Könnyen teremt kapcsolatokat, barátságos és kedves. Imádja a férfiak társaságát és a szerelem mint érzés a lételeme. Azonban, ha nincs mellett egy hűvösebb Istennői minőség, akkor ez a típus hajlamos a hűtlenségre és egyik férfi karjából a másikba omlik. Számomra az egyensúlyt Athéné hűvös feje és gondolkodása, valamint Déméter tápláló anyai szeretete adja. Így a vonzó férfinál, fontos, hogy azon a tüzén túl, tudjon az érzéseiről kommunikálni és kimutatni azokat, ehhez segíthet ennek a férfinek Posszeidón és egy csipet Zeusz, aki képes irányítani és erős férfiként fellépni. 

A Szűz Istennői archetípusokhoz tartozik Artemisz a vadászat Istennője. Közöttük több leszbikus nő is megtalálható.

Artemisz szüzessége egyben azt is jelentette, hogy immunis volt a szerelemmel szemben. Ezek a típusú nők általában valamilyen női mozgalom vagy csoport vezetői, a nők és a gyermekek, valamint a természet, és a vadon élő állatok védelmezői. A szexualitás számára nem nagyon fontos, kicsit hasonlít az elfoglalt férfiére, másodlagos dolognak tartja. Számára az ideális férfi, az ikertestvére, Apollón típusú férfi, akivel egyaránt elfoglaltak, a szex, karrieristák és mindkettő intellektuális érdeklődésű. Vagy nagy sport kedvelők, szeretik a kihívásokat a versenyt. Tökéletesen kiegészítik egymást.

Athéné a bölcsesség, tudomány a női munka és a mesterségek istennője. Ő a haditerveiről és gyakorlatias megoldásairól volt híres. Mint őstípus, olyan viselkedési minta, amely arra készteti a nőt, hogy ne a szívére, hanem az eszére hallgasson. Zeusz lányaként erősen vonzódik a tekintélyes, hatalommal is rendelkező férfiakhoz, azokhoz, akik magukhoz ragadják a kezdeményezést és vállalják a felelősséget. Ők a tántoríthatatlan titkárnők, erőteljes és hűvös nők, akik az éles elméjükkel tudnak irányítani. Írónők vagy valamilyen vezető pozícióba lévők. Számára a házasság egy üzleti vállalkozás. Mindenképpen jól szituált és karrierista férfit választanak maguk mellé. Mivel ő a fejével dolgozik, ezért a testéről néha megfeledkezik. Sokszor még akkor sem érzéki vagy szexis, ha kimondottan szép nő. Számára a szex csupán a házassági szerződés része és kötelesség. Azonban nem féltékeny típus, nem zavarja ha a férje szeretőt tart. 

Az utolsó Szűz Istennői típus Hesztia a házi tűzhely őrzője, a bölcs nő, "hajadon nagynénénk".

Ahhoz, hogy a házból otthon váljék Hesztia jelenlétére volt szükség. Megáll a saját lábán, önmagára fókuszáló típus. Hesztia módjára szemlélni a világot annyit tesz, mint magunkba nézni, belső hangjainkra figyelni és intuíciónkra. Mivel önmagába mélyed környezte iránt érzelmileg elkötelezetlen. Társaság kerülő és otthon ülő típus. Ő a hagyományos "jó feleség" típus", kitűnő háziasszony. Hesztiát gyakran emlegetik együtt Hermésszel, a hírvivővel. Mind Hesztia, mind Hermész szellem és lélek archetipikus képviselői. Hermész a szellem, mely lángra lobbantja a lelket. Nem zavarja, hogy ha a férje távol van hosszabb időre is akár. A Hermész típus pedig örül, hogy valaki otthon tartja a frontot és minden rendben van. 

Héra a házasság Istennője a feleség. Akinek kislány korától az az álma, hogy feleség legyen és szinte fogyatékosnak érzi magát, ha nincs férje. Az okoz neki örömöt, ha a férjét helyezheti az élete középpontjába. Hérára csak a sikeres férfiak hatnak igazán. A szex számára is a házasság része és van, hogy tartogatja a szüzességét a férjének, bár azt hiszem ez ma már elég ritka. A férjét birtokolni akarja, így ha párja félre lép, ami elég gyakran előfordulhat a Zeusz típusoknál, a vetélytárson veri el a port vagy áll bosszút. A Héra nők a házasság sikertelensége ellenére sem gondolnak szinte soha a válásra.

Déméter a nagy Anya Istennő. Aki viszont kislánykorától akár szinte semmi másra nem vágyik, mint hogy anya lehessen. 

Ő az igazi ősanya típus. Folyton anyáskodhat, kapcsolataiban adakozó, gondoskodó, segítő. Déméter nem verseng sem a férfiakért, sem karrier sikerekért. Irigységet, féltékenységet legfeljebb a gyermekek miatt érez. Sok férfi vonzódik anyás nőhöz, így ez az Istennő nemigen választ párt, hanem őt választja ki a férfi. Megesik, hogy szánalomból él együtt valakivel, s nem vár sokat a házastársától. Számára a szex nem túl lényeges. Leginkább azért megy férjhez, hogy a gyermekeinek apjuk legyen. Könnyen vonzódnak gyenge, elesett férfiakhoz. Vagy olyanhoz, aki az anyját keresi a nőben.

Legvégül Déméter lánya Perszephoné, az alvilág királynője és "anyja-lánya".

Ő az örök leány, aki nem nő fel és az édesanyja mellett marad, vagy pedig az anyuci irányítása alatt. Ez a típus másokkal szemben engedékeny, tartózkodó, alkalmazkodó. A Perszephoné nőt veleszületett fogékonysága, befogadóképessége teszi hajlékonnyá, fordulékonnyá. Ha egy számára fontos személy jelzi, hogy mit szeretne, vagy milyennek szeretné őt látni, nem áll ellen. Ő az "anima nő", aki az egyik férfi mellett vagány sportlady, a másik mellett kertészkedő háziasszony. A szexualitás számára ismeretlen terület, azonban könnyen fel lehet benne éleszteni és élvezetessé tenni. A házasság kötés is csak úgy megtörténik vele, engedi, hogy sodorják az események, mint minden másban. Ehhez a típushoz a férfiak három csoportja vonzódik. Azok, akik maguk is olyanok, mint ő, valamint a nyers kemény legények és végül a akik elég nem elég magabiztosak a "felnőtt" nők mellett. Ha kikerül anyuci karmai közül, könnyen eshet csöbörből vödörbe, egy domináns férfi oldalán.

Nőként attól függően, hogy éppen hol tartunk az életünkben, vagy a menstruációs ciklusunkban, a Szűz, Anya és a Bölcs Asszony vagy Banya archetípust megéljük. Fontos, hogy ha valamelyik archetípus túl erőteljes bennünk és valami hiányzik, ami segítheti az egyensúlyt, akkor azt tudatosan fejlesszük magunkba.             

Örömteli élet és változás drámák nélkül

Az emberek többség az egész életét szinte, boldog avagy boldogtalan tudatlanságban éli le. Azok, akik már ráébredtek arra, hogy létezik valami más is, az elmén túli világon és korlátokon. Elindultak egyfajta úton, amit nevezhetünk spirituális vagy önismereti útnak. Utána néztem az értelmező kéziszótárban a spiritualitáson mit is értenek. Leírás a következő: "Az emberi szellemmel vagy lélekkel kapcsolatos, szemben az anyagi, fizikai dolgokkal. "

 Szeretném leszögezni előre, hogy semmivel sem jobb vagy több egy olyan ember számomra, aki elindult ezen az úton és az sem aki nem. Ez az út nagyon sokrétű, valóban ma már olyan színes skáláját találjuk a különféle lélekterápiáknak, hogy az ember csak kapkodja a fejét, hogy hova is menjen. Aki már elég éber vagy intuitív, az általában oda jut el, ahhoz a tanítóhoz, terapeutához, aki neki a legtöbbet tudja adni. A spirituális világ egy varázslatos hely, mégis az acces után tapasztaltam meg, hogy a korlátok és hitrendszerek itt is léteznek, amivel magunkat tudjuk gátolni.  

Amikor az én "tudatlan" életem 2002-ben összeomlott, akkor még valóban ösztönösen követtem azoknak a támogató lényeknek a hívását, akik körülöttem voltak és vannak. Így kerültem fel a fővárosba és indult el az utam a reikivel. Az elmúlt 11 évben nagyon sok technikát kipróbáltam és tanultam így, magam is terapeutává képeződtem ki. Végre teljesült a gyerekkori álmom. :-) Az utóbbi időben főleg azok a technikák érintettek meg, amik közvetlenül az agyban dolgoznak és támogatják az embereket abban, hogy el tudják engedni az összes korlátozó hitrendszerüket és nézőpontjaikat. Amikor 2010.-ben deeksha adóvá váltam, azt hittem, hogy ez a tutti módszer és ennél nincs jobb. 

Majd tavaly októberben, amikor megismerkedtem az acces barssal, akkor rájöttem, hogy tévedtem. A félre értések elkerülése végett mondom, hogy nincs valóban jó és rossz, megszűnik a dualitás.  Talán hamarosan születik valami új technika, valami talán még ennél is jobb. Számomra az acces lett a "kedvenc" és most úgy érzem, hogy ez is marad. Mert azon túl, hogy közvetlenül az agyban hat és az egész testben dolgozik nagyon mélyen. Ugyanakkor egy nagyon finom és lágy energia. A kezelés alatt, előfordul, hogy feljön valami érzés és jöhetnek könnyek, de nem kell bele halni vagy szenvedni napokon, vagy heteken át, amíg a hatása még fennáll. 

Emlékeszem, amikor egy-egy deeksha programon az emberek hörögtek, sírtak, ordítottak és vonaglottak. Néha tényleg úgy nézett ki ha valaki benéz, mint egy démon űzés. És "kőkeményen" bele kellett menni a meditációba, vagy éppen abba a páros gyakorlatba, ami ki volt adva, hogy eredmény legyen. Mióta ezt felismertem,  a deeksha csoportokon nálam az emberek örömmel fejlődnek és könnyedén. Ugyanis a deeksha szintén egy csodás energia, ami a tudatosságunkat emeli.  Az acces kezelés alatt a páciens egy masszázs asztalon fekszik kényelmesen és akár választhatja azt, hogy bele alszik a kelezésbe. Csak befogadja mindazt a finomat, amit kap és élvezi. A test lelazul és a végére teljesen stressz mentessé válik. Választhatja azt is, hogy beszélgetünk és közben még egy-egy történethez kapcsolódó energiát, hitrendszert az acces tisztító mondatával szét tudjuk robbantani. 

És hogy mi az eredmény? Boldog, örömteli és ragyogó élet! Az ember kevesebbet agyal és elkezdi másképpen látni és érzékelni a világot és körülötte élő embereket. Kevesebb ítélete lesz bármiről vagy bárkiről. Elsősorban önmagáról. Velem ezek történtek. Azelőtt mindent az akaratommal akartam irányítani, kontrollálni, ez szépen elkezdett felolvadni, mint a jég. Ahogy elengedjük azt, hogy mindent irányítani akarjunk és magát az akaratot, az elme korlátait, mert az elme semmi mást nem képes gyártani, attól fogva válunk igazán befogadóvá. Már nem akarom én meghatározni, hogy mi az ami számomra jó és azt kapjam, mert azt is akkor lezárom és semmi mást nem tudok el és befogadni, mint amit én kitaláltam és sokszor valóban nem látjuk, mert nem ezt éltük és tapasztaltuk eddig, hogy sokkal több lehetőség lenne. Az élet számtalan olyan ajándékot kínálna fel számunkra, amit fel sem tudunk fogni az elménkkel, ezért jó, ha az elmét ki tudjuk zárni. Az acces abba az erőbe és tudásba emel, amiről már azt hitted, hogy talán nem is létezik.

És milyen az elme nélkül élni? Csodás dolog :-) Milyen az amikor nem arra figyelsz, hogy ki hogy néz rád, ha te például kiállsz az esőbe vagy csak úgy dudorászol, jókedvű vagy és örülsz mindennek ok nélkül. Kit érdekel, hogy ha azt hiszik, hogy most jöttél a diliházból, vagy elgurult a gyógyszered stb. A nevetés ragadós és engedd, hogy veled nevessenek az emberek. Az értelem és a csillogás a szemembe elárulja, hogy nem vagyok dilis. 
Szeretem ezt az új életet és alig várom, hogy még több embernek át tudjam adni, hogy milyen így élni. Soha nem tapasztaltam még meg, ekkora mértékű szabadságot és boldogságot, pedig kívül az életemben még láthatólag kevés dolog változott. Gyere el te is egy bars kezelésre és tedd magad örömtelivé csak úgy a saját magad kedvéért. Érdekes, hogy másokért mennyi mindent megcsinálunk, de magunkért nem teszünk meg dolgokat, vagy szinte semmit. Ezt én is nem rég ismertem fel magammal kapcsolatban, de már ezt is elengedtem és már fontos vagyok magamnak és én vagyok az első! 

Valóban kevés időt adunk egymásnak megmutatni önmagát az ismerkedésnél?

A tegnapi egyik kedves tanítványomtól hallottam ezt a mondatot, ami engem is elgondolkodtatott. "- A férfiak és nők nem adnak egymásnak elég időt arra, hogy megmutassák az igaz önvalójukat és elrohannak egymás mellett.

Pedig, ha nem így tennének, akkor jóval több nő és férfi találna egymásra." 

Talán ez a mostani világ arra is késztet minket, hogy folyamatosan védekezzünk? Sokáig én magam is úgy viselkedtem, hogy nem mertem megmutatni a sebezhetőségem a férfi előtt. Félve attól, hogy újra sérülhetek. Ugyanakkor igyekeztem vele mindazt megosztani, ami számomra fontos volt, amiről azt gondoltam, hogy ez vagyok én. Mióta önismerettel foglalkozom rájöttem, hogy amit magamról gondoltam, hogy ilyen vagy olyan vagyok, az nem volt teljesen valós. 

A gőg és a spirituális gőg sajnos létezik. Egyesek azt gondolják, hogy ők többek vagy jobbak, mint mások. Ezzel egy olyan páncélt rakunk magunkra és egy olyan világba zárjuk be magunkat, ami minden mást kizár. Több spirituális közösségnek is voltam a tagja és szedtem fel az ő nézőpontjaikat. Míg én is beláttam, hogy ahhoz, hogy újra képes legyek megnyílni és kilépni ebből a zárt világból le kell vessem az összes felvett spirituális baromságot amit magamra vettem és a többiek nézőpontjait. Egy guru helyett a saját igazamat követni és azóta lám megnyílt a világ és bárhol, bárkivel képes vagyok ismerkedni. Nem zárok ki valakit azért, mert ő azt sem tudja például, hogy mit jelent az, hogy meditálni. Csodás kalandok és találkozások jöttek azóta az életembe. A több éves önismereti munkámnak hálás vagyok, mert végre valóban megtaláltam önmagam és most valóban a saját utamat követem.

Ha valóban kíváncsi vagy és érdeklődve fordulsz egy-egy ember felé, ha csak egy beszélgetés erejéig is, olyan kapcsolódás történhet, ami felejthetetlenné válik. Ha pedig egy értékes emberrel találkozol, akkor ne engedd, hogy csak úgy elmenjen. Adj neki időt, hogy megismerd és ő is téged. Merjünk kilépni a sértettség, a félelem, az ego és a védekezés falai mögül. Az élet túl rövid ahhoz, hogy le és be zárd magad. Légy kreatív, könnyed és játékos az ismerkedésben, nem kell eldöntened, egyszerűen tedd olyan természetessé, mint a levegő vételt és figyeld meg, hogy mi változik az életedben ez által? :-)  

Kíváncsi vagyok arra, hogy ki mit gondol erről, vagy milyen tapasztalatai vannak az ismerkedéssel kapcsolatosan? Nehéz, könnyű stb.? 

Flörtölés: mikor, hol, ha kapcsolatban vagy, lehet-e, megengedheted-e magadnak?

Mit is nevezünk flörtnek? Szerelmi játék, játékos, könnyed udvarlás, illetve ennek elfogadása. Van, aki ezt ösztönösen képes működtetni és van akinek "tanulnia kell". A minap én is észre vettem magamon, hogy csak akkor jut eszembe "flörtölni", ha bizonyos közegben vagy helyen vagyok. Mint például egy hasonló érdeklődési körű csoportban, vagy nagy ritkán tömegközlekedési eszközön. Mivel hagyományos szórakozó helyre, már nemigen járok, valahogy kiestem a "rutinból" és el is feledkeztem erről a könnyed játékos és örömteli ismerkedési formáról nő és férfi között.

Pedig az ismerkedés egyik lényege a játékosság és könnyedség. Amikor azért szeretnék megismerkedni valakivel, mert párkapcsolatot szeretnék, akkor azzal már elvettük az egész könnyedségét és egy hatalmas súlyt helyeztünk rá. Ezt pedig a partner megérzi. Miért van az, hogy felnőttként elfelejtünk játszani? Mi az ami miatt, bele törődünk, bele süllyedünk a hétköznapok szürkeségébe és elkezdjük túl komolyan venni önmagunkat és az életet is?

A tánc például számomra egy rendkívül finom és örömteli tevékenység, főleg a latin társas táncok. Ahol ott a szenvedély, az érzékiség és hagyom, tanulom, hogy engedjem a férfit vezetni és bízni benne. 

A flörthöz úgy érzem, hogy elengedhetetlen a magabiztosság, önbizalom és bátorság. Fontos, hogy tudjam magamról érezzem és azt sugározzam ki, hogy jól nézek ki, szexi vagyok. Sajnos a nők legtöbbje ezt ritkán hiszi el magáról és talán azért sem mer szemkontaktust teremteni a férfival.

Gondoljunk csak bele vagy próbáljunk meg vissza emlékezni arra az időszakunkra vagy napunkra, amikor úgy keltünk, hogy képesek vagyunk meghódítani az egész világot, jól érezzük magunkat a bőrünkben és még ehhez fel is vettük azt a ruhát, amiről tudtuk, hogy irtó dögösek vagyunk benne. Vagy elmentünk egy buliba, ahova a barátaink hívtak el és semmi kedvünk nem volt, de azért kicsíptük magunkat és "véletlenül", akkor találkoztunk egy szívdöglesztő pasival vagy nővel. Akkor ellen tudott e állni bárki is a kisugárzásunknak és könnyedén adtunk olyan testjeleket a másiknak, hogy igen tetszel? -Naná! Tehát a magabiztosság vagy a szexisség nem a kilók számától függ, azonban az ápoltság és az öltözködési stílus fontos.

És aztán egymást hallgatva és megnyílva egymás felé ültünk a nyári éjszakában a csillagos ég alatt és arra gondoltunk, hogy te jó ég, mennyire csodás az élet. Amikor még semmi mást nem akartál a másiktól csak érdeklődni arról, hogy mit szeret (enni, inni, hobbik), mivel foglalkozik, vagy mi a legszebb élménye. Csak mosolygunk egymásra és örülünk ennek a csodás találkozásnak. Aztán persze, amikor a történet tovább folytatódik, hogy másnap felhív-e vagy szeretne e továbbra is találkozni az már egy második lépés.

Gyakran felmerül mostanában az a kérdés, hogy ha valaki párkapcsolatban él, akkor szabad-e a flört? Megmondom őszintén egészen idáig én is azt gondoltam, hogy ha van egy párom, akitől mindent megkapok, akkor minek flörtölgessek? Újra vissza térek azonban arra a mondatomra, hogy a flört egy "játék". 

A nők szeretik ha észre veszik őket, bár úgy érzem, hogy a férfinak is nagy önbizalmat ad, ha a párjukon kívül más nő is meglátja benne a férfit. Ameddig a játék nem árt senkinek nem a párom társaságában kezdek el szemezni egy másik nővel vagy férfival, addig nincs ebben semmi kivetni való. Vagy ha ebből nem űzök "sportot" vagy nem pótolni szeretnék vele valamit. Néha például egy olyan nőnek, akinek évek óta nem bókolt a férje nagyon is sokat tud az önbizalmán lendíteni. És hogy hol lehet flörtölni? Bárhol!

Ma olyan dolog történt velem, amire nem is számítottam. Mint az elején említettem én is helyekhez kötöttem az ismerkedést a férfival és soha nem jutott volna eszembe a házunk liftjében egy lakótársammal megismerkedni. Márpedig ma ez történt és őszintén megmondom, fura, bizsergető érzés kerített hatalmába tőle, éreztem, hogy tetszem ennek a férfinak és bearanyozta az egész napom. Pedig általában nem kell  hozzá valaki, hogy csodás legyen a napom, de ez egy pluszt ad, mint egy étel, amibe bele kerül egy pikáns fűszer, amitől még ízletesebbé válik.    

Mindennapjaim: Azok a csodálatos férfiak

Kislányként, nagy és ártatlan szemmel tekintettem a világra és csodálkozva néztem, hogy mi is ez az ÉLET nevű dolog. Azt a tanítást és mintát kaptam kaptam, hogy tanulj, válassz szakmát, legyen egy munkád, férjed, szülj gyereket, neveld fel és aztán véget ér az ÉLET. Valahogy úgy éreztem, hogy ez nem lehet, nem lehet, hogy csak erről szóljon az én életem! Kell, hogy legyen valami más is itt és elkezdtem kutatni. Persze azért végig mentem a tanult mintákon. Tanultam, lett munkám, lett férjem, aki mellett rájöttem, hogy ez a házasság nevű dolog annyira nem is jó buli, mert fogalmam sem volt, hogy mit is kéne vele kezdeni. Legfőképpen a férfival, aki úgy tűnt szintén nem tudja, hogy mit kéne velem nőként kezdenie és hogyan is tehetne engem boldoggá, és elsősorban magát. 

Akkoriban még a szexről sem sokat tudtam és rájöttem, hogy bizony itt is van valami titok vagy tudás, aminek én nem vagyok a birtokában. Kíváncsi természetem így tovább hajtott, hogy megtudjam, mitől lesz még élvezetesebb számomra a férfival való együttlét és a szex. Mikor elindultam az önismeret útján, akkor jöttem rá, hogy mennyire nem ismerem sem magamat sem a férfiakat. Sőt el is utasítom őket valahol tudat alatt, mivel születésemkor édesapám is elutasított engem. Több éves oldás munkája, mire eljutottam az utolsó párkapcsolatom lezárásáig, már nem gondoltam rájuk haraggal. Sőt azt vettem észre az utóbbi időben, hogy míg tavaly nyárig csak a nőkben tudtam meglátni a szépséget és a sokszínűséget, már körülbelül egy fél éve meglátom mindezt a férfiakban is. Mérhetetlenül izgalmassá vált számomra, hogy felfedezzem még jobban a férfi lelkét és a gondolatait. 

Eltűnt belőlem az, hogy be akarjam őket skatulyázni. Ma már látom, hogy képes vagyok arra, hogy egyenrangú partnerként tudjak velük együtt működni és nem vágyom arra, hogy akár alá vagy fölé rendeljem magam. Persze ezeket a viselkedési mintákat nem tudatosan működtetjük. Sokszor hallottam azelőtt, hogy a férfiak annyira mások hogy soha nem lesznek képesek arra, hogy megértsék a nőket. Ma már ezt is másképp érzékelem. Elég sok férfival találkoztam és kerültem kapcsolatba életem során. Mindaz a sztereotípia, amit ráhúztak a férfi-nő kapcsolatra abból sok minden nem igaz.

Sosem véletlen az, hogy nőként milyen férfit vonzunk be, vagy fordítva. Lehet bátor, erős, művészlelkű, gyengéd, szenvedélyes, anyucikicsifia, stb. Egy dolog azonban biztos, ne akarjuk őt megváltoztatni, vagy gondoljuk azt, hogy majd mellettünk más lesz. Az utolsó kapcsolatom után megtanultam, hogy ami belőlem hiányzik és tőle "várom el", azt előbb magamban kell megerősíteni, hogy majd a következő társamban már megtaláljam. Például sok nő azt gondolja, hogy a férfi a gondoskodó és a családfenntartó és majd ő megadja nekem az anyagi stabilitást. Ez egy óriási tévhit. A nő képes ugyanúgy gondoskodni magáról és megteremteni magának a biztonságot és ezt előbb magában kell elérnie, mert ha a férfitól várja, akkor bevonz egy olyan férfit, aki tükröt mutat neki abban, hogy neki hol kell fejlődnie és hasonlóan nehézségei lesznek a teremtésben. Vagy pedig tud teremteni és van pénze, de lehet, hogy a pénzéért cserébe elvárásai lesznek a nővel szemben és onnantól a kapcsolat elkurvul.

Az én mindennapjaim most arról szólnak, hogy folyamatosan tanulok és fejlődöm és közben élvezem az életet. Szeretek új embereket megismerni, beszélgetni velük, gondolatokat cserélni. Imádok táncolni és most éppen az év végi hastánc bemutatóra készülünk a kis csoportunkkal. Szeretek nagyokat sétálni és szemlélni a természet csodáit. Szeretek főzni, amikor van hozzá kedvem és élvezni az ételek ízeit. És persze imádom a hivatásom. Támogatni az embereket abban, hogy egy jobb és boldogabb, örömtelibb életet éljenek. Most azon munkálkodom, hogy a hétköznapokban hogyan tudjam még közelebb hozni a nőket és a férfiakat. :-)     

Kommunikáció a párkapcsolatokban: Út az intimitáshoz

A minap vásároltam egy könyvet az öt szeretet nyelv írójától, mely a párkapcsolatban történő kommunikációról szól. Hogy nő és férfi, hogyan találja meg végre a közös nyelvet. Eddig én főleg szinte minden kapcsolatomban a test nyelvén voltam képes leginkább kifejezni a szeretetem és a szerelmem. Ahogy olvastam a könyvet, estek le a tantuszok és gyúlt bennem is világosság, hogy mennyire félre csúszott szinte az összes kapcsolatomban a kommunikáció. De a legfeltűnőbb az utolsó kapcsolatomban volt, ahol még én is éreztem, hogy mennyire félre és elbeszélünk egymás mellett és nem mennek át a szavak. 

Amit én talán elkövettem "hibaként", mert hogy hibák nincsenek, az -az, hogy sokszor kímélni szerettem volna őt. Ezért sok mindent nem mondtam ki. Főleg, akkor, amikor már a munkahelye nagyon zűrös volt és mindennap úgy jött haza, hogy éreztem, jobb ha hagyom lehiggadni. Kiabálni, vagy veszekedni soha nem veszekedtünk, de eljutottunk odáig, amin úgy érzem sok pár elbukik, hogy elteltek napok, amikor nem is beszélgettünk egymással érdemileg. 

A volt párom azzal magyarázta, hogy azért nem mesél el semmit a napjából, mert, hogy minden napja ugyan olyan és azt a sok szart, ami a munkahelyén történik nem akarja haza hozni. Én pedig erre nem mondtam semmit, hanem ráhagytam. Erre mondja a könyv szerzője, hogy ez azért nem jó, mert innen indul el az egymástól való eltávolodás. Amikor már az egyik fél úgy érzi, hogy nem szeretné vagy nem tartja érdemesnek a másikat arra, hogy megossza vele az érzéseit. Pedig állítólag a szerelmem, a társam a barátom a mindenem, ha velem nem akkor kivel osszam meg? "Az intimitáshoz egy kapcsolaton belül a kommunikáción keresztül vezet az út." Mindezt úgy, hogy leülünk és egymás szemébe nézve.

"A szóbeli kommunikáció nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük, mi jár társunk fejében. Ha nem beszél a gondolatairól, érzéseiről, tapasztalatairól, találgatásra vagyunk utalva. Ám gyakran tévesen ítéljük meg a helyzetet, és ez félreértésekhez vezet. A kommunikáció nélkülözhetetlen a bensőséges kapcsolatokhoz." 

Amit szintén úgy érzem, sokan elkövetnek "hibaként" az-az, hogy rásütik a másikra főleg egy többéves kapcsolat után, hogy ismerem a férjem, feleségem, barátom, barátnőm és minek beszélgessek vele, hisz mindent tudok róla. Az én párom is ezt mondta és ráhagytam, pedig ez egy baromság. Ezt magam is tudtam, akkor is, de talán azért sem álltam neki tiltakozni, mert féltem, ha kimondom az igazam, akkor talán elhagy, vagy más szörnyűség történik. Amint úgy kezdesz a párodra tekinteni, hogy ismerem őt, onnantól fogva megszűnik az érdeklődés a másik iránt és szintén elindul az eltávolodás. Főleg azok tudják, akik önismereti úton járnak és folyamatosan fejlődnek, mint én is, hogy soha nem vagyunk ugyan azok.

Az író azt javasolja a pároknak, hogy napi minimumként mindketten mondjanak el egymásnak három dolgot, ami aznap történik velük, és azt, hogy mit éreznek ezekkel az eseményekkel kapcsolatban. Az intimitás titka a megfelelő kommunikáció. És, hogy mi van akkor, ha már eljutott a kapcsolat arra a szintre, hogy megszűnt minden intimitás? A kedves férj a számítógép előtt ülve vagy a telefonját basztatva menekül a valóság elől? Akkor vagy megpróbáljuk őt ebből az állapotból kihozni, mondjuk valami váratlan cselekedettel, amire még ő sem számít. Vagy pedig megkeressük a számunkra legmegfelelőbb társat, aki még évek múltán is kíváncsi arra és őszinte érdeklődéssel és törődéssel fordul felénk és úgy kérdezi meg, hogy mi is történt velünk? Aki nem süti ránk, hogy ő már ismer és húz ránk egy sablont és skatulyáz be. 

Aki nem fojt el vagy meg, mondván, hogy már semmi újat nem tudok neki mutatni vagy mondani. A másik amire felhívta a könyv a figyelmem a prioritás a kapcsolatban. Ami fontos, hogy egyezzen. A kapcsolatunk elején én voltam a legfontosabb a párom számára, aztán jött minden más. Egy év után lecsúsztam a  harmadik helyre, míg ő marad nálam az elsőn. Ezt elég nehezen éltem meg és ő ezen nem is volt hajlandó változtatni. "Ha nem sikerül egyetértésre jutni a fontossági sorrend tekintetében, először is tartsuk szem előtt, hogy saját értékrendünket senkire nem erőltethetjük rá - még a párunkra sem. Szembe kell nézni a különbségeinkkel, és olyan kompromisszumot kell keresnünk, amely lehetővé teszi, hogy mindkettőnk értékrendje a lehető legoptimálisabban érvényesüljön." 

Na igen nálunk a végére a különbözőségeink, amik talán még a kapcsolat elején izgalmasnak  tűntek a kapcsolat végére átalakultak és már nem tudta elfogadni az én másságom és világom. Fontosak a célkitűzések is olyan módon, hogy legyenek közös célok és azok egyezzenek és persze külön célok is, amiben a párok támogatják egymást. Amíg megvolt a harmónia az első évben köztünk addig a volt párom valóban a szövetségesemmé vált és csodás volt átélni, hogy támogatott mindenben, amit szerettem volna elérni és én is őt. Ez számomra sokat jelentett és szinte szárnyakat kaptam tőle. Tehát, ha egy kapcsolatban megvan a helyes kommunikáció mind szavakban, mind az érintés által, és megvannak a közös célok, az együtt fejlődés és az egymás támogatása az igazi SZÖVETSÉG, akkor az a kapcsolat hosszú időt és sok mindent elbír és túlél. Azonban ha már támadás, közöny és védekezés van, akkor az a kapcsolat HALÁLRA van ítélve. Ott nagyon már nincs mit tenni. 

Férfiak-Nők szexualitás, érzékiség, szenvedély, hol csúszik el a kommunikáció?

Akik régóta ismernek, talán nem értik, vagy tudják, hogy mi az ami miatt mostanság annyit foglalkozom ezzel a témával? Minden rendben velem. Egészen egyszerűn csak arról van szó, hogy ráébredtem és látom magam körül, hogy ez a téma, bármennyire is próbálják elnyomni és elfojtani a párok, de igen is fontos része a párkapcsolatnak. 

És ha nem működik úgy, 

ahogy szeretnénk, akkor ahelyett, hogy beszélnénk róla, inkább keresünk valami vagy valaki mást, aki vagy ami kielégíti az igényeinket. A minap számomra is új felismeréseket hozott egy olyan férfival való beszélgetés, amiben megismertem a férfi oldal egy képviselőjének a gondolatait. Ez a férfi viszonylag tudatosan látja és tapasztalja a férfi-női kapcsolatokat, mivel maga is vezet egy blogot, ami inkább fotókkal van megtűzdelve és elbeszélgetett több nővel is. Természetesen a párkapcsolatok nagyon összetettek és nem csak a szex fontos, de sokszor a kapcsolatok megromlásához, vagy ellaposodásához, ez vezet. Ennek az egyik oka pedig a kommunikációban van és abban, hogy bezárjuk magunkat a másik fél előtt. Már nem fogadjuk el, vagy nem merünk megnyílni úgy igazán. A szex nem csak az aktust foglalja magában. 

Amikor egy kapcsolatból eltűnik az érintés, az ölelés, akkor ott már el lehet kezdeni azon gondolkodni, hogy én mit nem csinálok jól? És, hogy megtaláljuk azt a módot, hogy a párunkkal hogyan tudunk minderről őszintén beszélgetni? Ha egy kapcsolatból már a játékosság is és az öröm is eltűnik, akkor már komoly baj van. 

Saját bőröm tapasztaltam legutóbb, amikor a volt párom elkezdett bele süllyedni a depresszióba és nem tudtam neki segíteni. Egyrészt, mert nem az én feladatom, de nem is fogadott el semmilyen más segítőt sem. Hogy ilyenkor mit lehet tenni? Sok férfi menekül a valóság elől, hallom a női pácienseimtől és barátnőimtől. A férfi haza megy leül a számítógép elé és se hall se lát. Vagy a tévé elé. Azzal kedves hölgyek nem megyünk semmire ha neki állunk mérgelődni magunkban vagy hangosan. Ha nem hajlandó semmi segítséget sem elfogadni és változtatni, akkor egyet lehet tenni. Megpróbálni amennyire lehet nem foglalkozni vele. Feltéve ha látjuk, hogy azért valahol mélyen ő dolgozik magában. A férfi van, hogy inkább magával és magában rendezi le ezeket a dolgokat. Addig pedig keressünk más örömforrást magunknak. Hiszen jogod van ahhoz,

hogy boldog légy! Akár elmehetünk barátnőkkel egy jót beszélgetni, de nem a férjünket szidva, vagy vásárolgatni, kozmetikushoz, vagy egy jót futni. De ahhoz is jogod van, hogy akár flörtölj. 

A nőnek igen is szüksége van ahhoz, hogy nőnek és jól érezze magát a férfi "csodálatára", hogy érezze tetszik a férfinak. Ahogy a címben írtam, sokszor a fogalmakkal sem vagyunk tisztában. A szex nem maga az aktus. Ez lehet, akár már egy érintés (ezt amúgy az acces Level1 képzésen tanuljuk bővebben) lehet, akár egy simogatás, egy csók, egy ölelés. Bármi, ami ott és akkor nekünk örömöt okoz. És ha mindezt úgy teszem, hogy közben párom van, aki nem hajlandó szembe nézni önmagával és a problémával, nem hajlandó engem elfogadni, mert hát aki magát nem fogadja el, hogy is fogadhatna el mást, akkor ki is az aki meg vagy elítélhet ezért? Azonban a kommunikáció fontos, minden esetben. Mi nők erősebbek vagyunk az intuíciónk követésében. Ha ráhangolódsz a párodra és türelmes vagy vele, akkor le tudsz vele úgy ülni beszélgetni, hogy meghallgasson. Ugyanis, ha neki nem mered elmondani a vágyaid, mert szégyenled, vagy más miatt, akkor kinek? 

Főleg ha több éve együtt vagytok, szinte mindent tudtok egymásról, akkor mi is az a hülyeség, ami miatt nem mersz neki beszélni bizonyos dolgokról? Az egyetlen dolog ami segíteni tud az az őszinteség, különben az egész kapcsolatot ki lehet dobni a kukába. És ha esetleg attól félsz, hogy ez megtörténik, hát még mindig választhatsz, hogy maradsz egy szar kapcsolatban és szenvedsz vagy szeretőt tartasz, vagy tovább állsz és megtalálod azt, amire és akire valóban vágysz. A szexben fontos a játékosság és az öröm. 

Másik nagy tévedés, hogy a szeretkezés lényege az orgazmus. És sokszor erre annyira rágörcsölünk, hogy bizony nincs, nem jön, mert ha csak erre fókuszálunk, hogy a fenében élveznénk azt ami történik és hogy is tudnánk jelen lenni? Hisz ha valamire fókuszálsz, beszűkíted és lezárod magad, a tested is.

Aztán megint jön az önvád és az önbíráskodás. Amivel csak megint magadat vagy a társad bántod, mert tőle várnád, hogy kielégítsen. Az a szegény férfi, meg azért érzi szarul magát, mert nem tudott teljesíteni. Na ezt megette a fene, hát ez minden csak nem örömteli és felszabadult szeretkezés. Mi lenne, ha minden hülyeséget, amit eddig gondoltál a szexről, vagy ne adj Isten a pornó filmekből láttál, azt elfelejtenéd? Kezdjétek ott, hogy csak simogatjátok egymást, és egymás szemébe néztek és csak élvezitek, a másik érintését és mond el neki, hogy hol érezd finomabbnak, hol milyen erősen simizzen, mert hogy a párunk nem gondolat olvasó. Tedd félre a szégyenlősséget és mond el neki, mit szeretnél, neked mi a jó, hol és hogy?  És ha ki szeretnétek próbálni a lakáson kívül, akkor keressetek valami jó kis helyet. Ha egy kis plusz izgalomra vágytok. Bármennyi ideje is 

vagytok együtt, kezdjétek el az egész szex nevű játékot az elején. Ismerd meg újra  a párod vagy az új párod testét. Fedezd fel a kezeddel a szemeddel, a nyelveddel. Lassan és finoman időt adva egymásnak.  Az idő fontos. Aki azt mondja már most, hogy nekem erre nincs időm, az is egy választás, akkor lehet, hogy a párod majd kipróbálja azzal, akinek lesz rá ideje. És hölgyeim, teljesen mindegy, hány kilók vagyunk, mennyi hurkácskánk van a férfit nem az fogja érdekelni, ha már pucéran ott fekszünk előtte és meg merünk nyílni neki és érzik, hogy vágyunk rájuk.