Férfias játékok

Mostanában valamiért többször eszembe jutott, hogy annyit írok a nőkről viszont a mai férfiaknak megvannak a maguk is történeteik. Az ősi férfivá avatási szertartások ugyanúgy léteztek, mint a női. Azonban amennyire az én ismereteim kiterjednek, nekik sokkal inkább az erejüket és a férfiasságukat kellett próbára tenni, különféle módon. A nőknél a nővé avató szertartás a lány első menstruációjához kötődött. A férfiak, mivel ők nem tudnak vérezni, a szertartásokon szintén valamilyen formában megjelenítették a vért. Egy vágással, tetoválással, vagy körülmetéléssel.  

Lehetséges, hogy innen származik az a a kód, ami miatt a mai napig a legtöbb férfi szinte folyamatosan bizonyítani próbál. Hisz ezek a szokások ma már a civilizált világban nem léteznek. Vagy legalábbis csak olyan helyeken, mint az egyetem, ahol az elsősöket mindig próbára teszik. Mik is a mai férfiak játékai?  

A háborúk és a térhódítás, a gyilkolás. Ezt némely férfi a számítógépen éli ki különféle játékokban. Van aki pedig elmegy hivatásos katonának. Vagy esetleg az állatokat vadássza. A lényeg az, hogy érezze, hogy erős, hatalmas és talán, hogy mindenható?

Ki az erősebb, szebb a teste, nagyobb az izma avagy a pénisz mérete? Aki emlékszik a harcosok klubja című filmre, az nagyon szépen bemutatja ezt a fajta férfias játékot. Amikor a férfi megpróbál kitörni a hétköznapok mókuskerekéből és a saját erejét és igazát követve a saját szabályai szerint él és még követőket is gyűjt, aki az ő szabályai szerint játszanak. Mert hát a játék egyedül unalmas. 

És talán az egyik legizgalmasabb férfias játék a nő becserkészése. Avagy a csábítás művészete. A játszmák a nővel, amiben senki sem nyerhet. És persze az úgynevezett "skalp vadászat", ami nem az indián ősöktől származik. És persze vannak, akik elmennek magas hegyeket megmászni. Óceánokat áteveznek egy kenuval és még sorolhatnám. A kérdés csak az, hogy mindezektől a mai férfi valóban férfinek érzi magát? Avagy ki van elégítve az a vágya és megelégedéssel tölti el, hogy ha ezek közül valamelyiket tökélyre fejleszti, akkor ő valóban "tökös" férfi? 

Bevallom őszintén, hogy megértem őket. Hisz ők sem, ahogy mi nők nem kapnak vagy nagyon kevesen az apjuktól olyan mintát, amit érdemes követni. Nem tanítják a mai iskolában sem, hogy egy férfi mitől lesz férfi? Ezért minden férfinek a mai világban a saját felelőssége, hogy megtalálja önmagát és a saját igazát kövesse. Hogy ők már egy olyan mintát építsenek fel, amit büszkén adnak tovább a saját fiaiknak. Hogy mi nők valóban büszkék lehessünk a férjeinkre, hogy fel tudjunk rájuk nézni és tisztelni tudjuk őket. 

Avalon a mágia, varázslat és az Istennő hazája

A legenda szerint Artúr király halála után, miután a tóba dobta az excaliburt, Avalon végleg a ködbe veszett. Azonban azt azonban pontosan tudják, hogy Avalon a mai Glastonbury mellett terült el és víz vette kerül. A híres Glastonbury tor és az egész hely maga a fehér és a vörös forrással együtt egy nagyon erős szakrális hely. Aki nem is tud róla, hogy az Istennő hazájában jár és a lába az ő földjét tapossa még az is megérzi a levegőben a varázslatot. Ezen a helyen, olyan töményen van jelen az Istennő energiája, hogy minden ami a felszín alatt nyugszik vagy el lett nyomva felszínre jön. Magam is tapasztaltam, hogy ez az energia és az Istennő az egyik legerőteljesebb transzformáló erő. 

Artúr sírja a Glstonbury abbey területén nyugszik. Talán kevesen tudják, hogy a Artúr édesanyja Avaloni papnő volt. A féltestvére Morgan le fay, szintén Avalon papnőjévé szentelődött. Bizonyos történetekben Morgant gonosznak állítják be. Azonban én úgy érzem, hogy ő jó volt. Ugyan nagyon sokat szenvedett, mivel az igaz szerelme Lancelot a testvére feleségébe Guinevere-be volt szerelmes. Mint látható a szerelem keveredések még őseinket sem kerülték el. 

Morgan az ősi vallást szerette volna követni, hiszen papnő és boszorkány volt. Artúr pedig igyekezett a kettőt összefogni és összehangolni. Azonban Guinevere rettegett az ősi vallás az Istennő követőitől, mivel mélyen vallásosan nevelték. Artúr mestere és tanára és egyben védelmezője pedig személyesen Merlin volt a nagy varázsló. 

Először 2006-ban jártam Glastonburyben, akkor még egy szervezett elvonuláson. A vörös forrásre, mely a chalice well-ben (kehely kert) úgy mondják, hogy az az Istennő vére. A fehér forrás pedig az Istennő teje. Mindkét forrás ki van vezetve egy utcácskára a kert mellett és bárki vihet haza a vizekből. A kert maga szintén varázslatos energiákkal bír. Aki ellátogat ide érdemes úgy készülni, hogy akár egy egész napot eltöltsön itt és végig járja a kert minden kis zegét-zugát. A kert különféle pontjain kis eldugott pavilonok találhatóak, ahol elmeditálhat és nézelődhet az ember, azonban jó idő esetén érdemes egy pokrócot kivinni és kifeküdni. Elmerülve az Istennő ölelésében, kapcsolódva annak a megszentelt földnek az energiájával.

Az egész város az Istennő kultuszra épült. A főutca tele van apró kis boltokkal, melyben a spirituális világ mindenféle irányzata megtalálható. Kathy Jones élesztette újjá Glastonburyben immár több mint 30 éve az Istennő kultuszt. Őseink a természetben tisztelték az Istent és az Istennőt. Ez a kultusz ezért is természeti kultusz, mert a természet rendjét követi. Így követik egymást az Istennők az évkörön, ahogy az évszakok váltakoznak.

A Morgenek a 9 kilenc holló nővér, melyet megalkottak olyan energiával bírnak, hogy ha ennek a körnek a közepére befekszik az ember, valóban olyan érzés, mint az Istennő méhében lenni. Erős, csendes és biztonságot adó.   

Amitől szintén különleges ez a hely, az Mária Magdalné történetéhez kapcsolódik. Egy másik legenda szerint, amikor Arimátriai József elmenekül Jézus halála után feleségével Magdalénával, akkor itt szálltak partra. József egy jelet kért, hogy maradjanak vagy menjenek tovább. Leszúrt egy botot, ami másnapra kivirágzott. Így itt telepedtek le és itt született meg a Jézus és Magdaléna kislánya Sára, aki később egy templomos lovaghoz ment feleségül. A bokorból pedig végül ez a fácska lett. Amit a mai napig nagyon tisztelnek a helyiek és kívánság kérő szalagokat aggatnak rá. Már én is többször kötöttem rá szalagot. Azóta ugyanis még háromszor mentem vissza és remélem, hogy idén ismét szerencsém lesz ellátogatni Glastonburybe. Még akkor is érdemes ide jönni, ha semmi másra nem vágyik az ember csak töltődésre. Számomra ez a hely adta meg először a hazaérkeztem érzést. A mai napig erős a kötődésem Angliához és mint már többször írtam. Talán ha nem lenne annyira esős, akkor már rég ott élnék. 

Szívből kívánom, hogy az Istennő vezesse el hozzám a lépteid és ha te is úgy érzed, akkor találkozzunk március elsején az Istennő Leányai képzésen. Áldás  

Az önkiteljesedés örömei!

Nem mindig voltam büszke arra, hogy női testben születtem le ebben az életemben. Sőt sokáig nem is értettem, hogy nőként valójában mi a feladatom itt a földön? Vidéken nevelkedtem és azokban az időkben, talán sok hozzám hasonló kislányt főleg arra neveltek, hogy az első amit meg kell tanuljunk az-az, hogy -hogyan szolgáljuk a férfit. Menj férjhez, lehetőleg jól és szülj gyereket. Tizenkét évesen nekem kellett ellátnom az öcsémet és a nevelőapámat, amikor édesanyám hónapokra kórházba került veszélyeztetett terhesként. A baba nem maradt életben és aztán újra próbálkoztak és rá egy évre ezt a feladatott újra fel kellett vállalnom. Egyedül maradtam és senkire nem számíthattam. Nagyanyám azzal próbált motiválni a főzés elsajátítására, hogy ha nem tanulom meg, akkor nem fogok férjhez menni. Mire én: - "Akkor inkább nem megyek férjhez." Persze aztán jött az első nagy szerelem, akivel összeköltöztünk és én megtanultam főzni, méghozzá elég jól. 

Soha nem láttam magam hófehér hattyúként. Csak amikor már kirepültem a családi fészekből, ahol a megtört anyák és asszonyoktól távol kerültem. Elkezdtem felfedezni önmagam. Azonban ez még mindig nagyon pici szárnypróbálgatás volt. Sehol sem, sem otthon sem az iskolában nem hallottam arról, hogy nőként létezik bennünk több minőség is. Az, hogy léteznek bizonyos női archetípusok (ősi minták) valójában csak 2006.-ban az Istennő képzésen szereztem tudomást először. Egészen addig csak azt tudtam, hogy lázadtam mindaz ellen, amit kaptam a női felmenőimtől. Mert valahol a lelkem mélyén éreztem, hogy az életnek erről sokkal többről kell szólnia. Nem lehet, hogy csak ezért születtem a világra, hogy gyereket szüljek, valakinek a felesége legyek, dolgozzam, felneveljem a gyerekeimet, nyugdíjba menjek, aztán meghaljak!

Nőként sokkal színesebbek vagyunk, mint gondolnánk. A női létnek csak a gyötrelmes oldalát láttam, amíg magamban el nem kezdtem felfedezni a sokszínűségem. Egy barátnőm azt mondta, hogy a nők szörnyűek, nem szeret nőkkel dolgozni, mert pletykásak, rosszindulatúak, folyton rivalizálnak és hisztisek. Valóban azok a nők, akik még nem indultak el önnön felfedezésükre, azokban erőteljesebben megnyilvánulhatnak ezek a tulajdonságok. Azonban magam tapasztaltam, hogy azok a nők, akik elkezdenek tudatossá válni, azok a széthúzás helyett az összefogást és az együttműködést választják. 

Az Istennőkkel való kapcsolódás erősíti bennünk a saját női minőségünkkel való kapcsolatot és kiteljesedést. A saját ritmusunkban kezdünk el végre táncolni és a saját életünket élve. Nem kell többé, hogy az anyáink, nagyanyáink nyűgeit cipeljük a hátunkon. És ez az út még mielőtt valaki azt hinné, hogy kizárja a férfit, vagy ellenük hangolja a nőt az téved. Sőt, én itt tanultam meg és ezt is adom tovább, hogy ha én meg tudom élni önmagam és boldog vagyok és kiteljesedett nőként, szeretem magam. Valójában akkor vagyok igazán képes meglátni a férfiben is a jót és közel engedni magamhoz. Szeretni, tisztelni őt és befogadni őt az életemben. És vele együtt egy olyan életet teremteni, ami mindkettőnk számára felemelő. 

A nő valójában lágy, kedves, befogadó és gondoskodó. A család igazi tartó oszlopa a nő, aki összefogja és egyben tartja a családot. Ezt a feladatot azonban csak akkor tudja jól teljesíteni, ha ő maga tisztában van önmagával és rendben van az élete, kiteljesedett nőként. A mai férfiak lassan nyiladoznak. Van aki elindul a fejlődés és változás útján magától. Azonban aki nem, azt nem lehet erőszakkal rávenni, hogy mozduljon. Ezt nekünk nőknek úgy kell elérni, hogy megmutatjuk és a saját példánkkal járunk elől az életünkben. Megmutatjuk, hogy nekünk sikerült, a bennünk elinduló változás és az életünkben, fogja a mellettünk élő férfiakat arra sarkalni, hogy ő is merjen lépni. És lesz aki még így sem fog. Akkor annak nem jött el az idő, lehet, még ez az élet sem lesz neki elég és akkor hagyni kell. 

Lányok, Asszonyok, Nők, most ez az időszak rólunk szól. Mi járunk elől és itt az idő, hogy változz és változtass, ha eddig még nem tetted volna meg. Megismerd még jobban önmagad és kapcsolódj az Istennővel. Mindenkit szeretettel várok az Istennő Leányai képzésen, mely március 1. szombattal indul. Jelentkezz, ha készen állsz! 

http://www.istarkapuja.com/kepzes.html